Joseph Haydn (1732. március 31. – Bécs, 1809. május 31.) osztrák zeneszerző, a bécsi klasszikus zene első nagy mestere. Teljes neve Franz Joseph Haydn, de maga csak a Joseph keresztnevet használta. Egy kis osztrák faluban született (Rohrau). Apja szegény kerékgyártó volt. Két feleségétől 17 gyermeke született, de csak három lány és három fiú érte meg a felnőttkort.

A világ ha netán korábbról nem is, de a 2006. évi labdarúgó-világbajnokság óta biztosan ismeri a német himnuszt. De vajon tudja-e az átlagember, hogy ki szerezte a zenéjét? Nos, a német himnusz zenéjének komponistája nem más, mint Joseph Haydn (1732–1809).

2009-ben emlékezünk a zeneszerző halálának 200. évfordulójára, s ez alkalmat ad arra, hogy a világ zenekedvelői felidézzék Haydn életét és tevékenységét.

Hogy kicsoda Joseph Haydn? Kortársai egyszerűnek találták volna a választ. Mert Haydn korának legnagyobb, leghíresebb és legjelentősebb zeneszerzője volt. Mára a későbbi híresség, Wolfgang Amadeus Mozart, akinek Haydn atyai jóbarátja és mestere volt, kicsit megfakította a nagy művész fényét.

A „Bécsi Klasszikusok Mesterének” életműve 1200 nagyszerű szerzeményt foglal magába, többek között a mai német himnusz zenéjét, eredeti címén a Császári Himnuszt. A vidéki fiúból oxfordi díszdoktorrá lett Haydn nagy történelmi változások idején élt. Európában elszabadult a pokol: a franciák forradalmuk idején lefejezték Marie-Antoinette-et. Az angoloknak végig kellett nézniük, hogy gyarmataik megalapították az Egyesült Államokat. Ausztria modernizálódott, Poroszország növekedett. Napóleon pedig le akarta győzni Európát.

Joseph Haydn kedvelt, és kortársai által megbecsült személyiség volt: szorgalmas, humoros, könnyed és egyenes jellemű ember. A legegyszerűbb sorból a legfelsőbb körök társaságába jutott, de ez a meredeken felfelé ívelő pálya sem hagyta elszakadni a földtől. A hívő katolikus művész megmaradt embernek, és jóságos vezető volt, az Esterházy-kastélybeli művészkollégái „Haydn papának” hívták. Nemcsak a zenét kedvelte, hanem a horgászást és vadászatot is.

Zenéjére a nyugodt, kellemes hangzás, a bécsies polgári humor, a kedélyes, családias derű a jellemző. Ugyanakkor megtalálhatók műveiben a fájdalmas pátosz, a komoly tépelődés hangjai is. Haydn zenei hangjának fejlődése alapvetően eltér más komponistákétól. Ennek oka az Esterházyak szolgálatában eltöltött évek viszonylagos elszigeteltsége. Emiatt sok mindent neki kellett kikísérleteznie, nem támaszkodhatott a zene egyetemes fejlődésére, a tapasztalatok hasznosítására.