A tudomány mai vaskalapos képviselőit alighanem sokkolja az a tény, hogy az ókori tudósok komolyan számoltak az UFO-kkal, és azokat a lehető legtermészetesebb módon, mint valós, létező dolgokat említették.

Példa rá az ifjabb Plinius (élt. Kr. e. 23 és 79 között), aki élete fő művében, a Historia naturalisban - amely mellesleg a középkor természettudományának legfőbb forrása lett - huszonhat helyen említ UFO-t. A többi között ezt írja: "Amikor Lucius Valerius és Gaius Marius, voltak a konzulok (Kr. e. 85 - N. I.), Itália egén egy égő, szikrázó pajzs repült keresztül." Marcus Tullius Cicero (Kr. e. 106-43) nemcsak szónok és ügyvéd, hanem történetíró is volt. Fennmaradt munkáiban kilenc helyen bukkantak azonosíthatatlan repülő tárgyakról szóló beszámolóra. Persze könnyű lenne minden Plinius, Cicero és mások által felsorolt esetet egyszerűen meteornak és más természeti jelenségnek tulajdonítani. Ám olykor egy-egy beszámoló nagyon is világosan céloz céltudatosan repülő, irányát megváltoztató, ezüstös színű diszkoszra, ami semmiképpen sem emlékeztethet bennünket űrből ideszálló, élettelen kődarabra… 

A történetíró Titus Livius (Kr. e. 69-Kr. u. 17) 142 könyvben, vagyis inkább hosszú fejezetben írta le Róma történetét. Ebben mindenről szó esik, ami így vagy úgy érintette a rómaiakat. Könyveiben nemcsak el-elszálló UFO-król lehet olvasni, hanem olyan esetről is, amikor létrejött a találkozás az idegenek és az emberek között! Legalábbis döbbenten említi, hogy fehér ruhás, emberhez hasonló, de szemlátomást nagyon idegen lények bukkantak fel Amiterno város közelében, és mind egyforma volt. Aztán megemlíti az Arpi városa fölött egyhelyben lebegő, "az égen lógó tüzes pajzsot", ami ismét csak UFO-ra utal. Hiszen tudjuk, hogy egyes UFO-k képesek percekig, nemegyszer órákig is lebegni ugyanazon ponton.

Livius harminc (!) helyen említ efféle rejtélyes esetet és történetet. Időrendben az első szerinte Kr. előtt 213-ban volt látható, méghozzá a Velencei-öböl fölött. Amit persze akkor nem így hívtak, már csak azért sem, mert Velencét több évszázad múlva alapították: Az utolsó, Livius által említett jelenség Kr. után 16-ban volt látható Umbre környékén.

Ezzel nincs vége a különös sorozatnak. Volt egy ma már kevésbé ismert, csak a szakemberek által nyilvántartott római történész, bizonyos Julius Obsequens. A melléknév nem éppen hízelgő, hiszen obsequens latinul szolgálatkészt, esetleg megalkuvót is jelent. Ez azonban feltehetően Julius egyéb emberi és nem történetírói értékeire vonatkozik. Nehéz elképzelni, kinek akart volna kedvezni, amikor könyvében, a Liber prodigiorumban tipikus UFO-esetet ír le. Igaz, a szavak, amelyeket használ, nem illenek mai elképzeléseinkhez és a ma megszemlélhető eseményekhez. De ne feledjük el, Julius nem azt írta le, amit a saját szemével látott, hanem mások beszámolóit, szóbeszédeket, történeteket örökített meg. Ez azonban nem zárja ki, hogy a politikailag-társadalmilag semleges UFO-jelenségről objektíven számoljon be. Hiszen nem fűződött érdekük sem azok eltitkolásában, sem megmásításához. Mellesleg éppen a mai UFO-események igazolják az akkori szerzők igazmondását! Ma is történnek hasonló események, ezúttal már dokumentálhatók, bizonyíthatók.

Julius Obsequens szerint Kr. előtt 91 körül Spoletum környékén (a mai Spoleto városa) "aranyos gömb" szállt le a földre, és ott növekedni kezdett, majd kelet felé repült. Olyan rendkívül erős fényt árasztott, hogy elnyomta még a napot is…

A fényerő növelése kelthette a szemtanúkban azt a képzetet, hogy maga a gömb indult növekedésnek. Meteoritok nem szoktak leesni, aztán megint elrepülni…

Julius említett művében még hatvankét esetben számol be ehhez hasonló, rendkívüli esetről. Ami azért nem kevés. Egy dolgot mindenképpen bizonyítani látszik: hogy ilyesmi már az ókorban is előfordult. Az akkori emberek is csodálkoztak, hitetlenkedtek, de mivel világképük egyszerű és egyoldalú volt, általában valamilyen meghatározhatatlan "istennek" tulajdonították a titokzatos repülő diszkoszok felbukkanását.