Február 21-én hajnalban az év első holdfogyatkozása, ráadásul teljes holdfogyatkozása figyelhető meg hazánkból. A teljes holdfogyatkozás során a Hold az Oroszlán (Leo) csillagképben lesz látható.

A hajnali órákban zajló fogyatkozás rendkívül látványos, szabad szemmel is igen feltűnő jelenség.  Az eseményt bárki figyelemmel kísérheti, akár távcső nélkül is, de természetesen kisebb teleszkóppal, akár kétcsövű látcsővel is érdemes megfigyelni a fogyatkozást.
 
A jelenség alkalmával az óbudai Polaris Csillagvizsgáló hajnali 2 órától rendkívüli nyitvatartáson fogadja a csillagászat iránt érdeklődő budapestieket. A jelenség leglátványosabb szakasza 2:43 és 6:09 között fog zajlani. Ezen belül a teljes fogyatkozás 4:01 és 4:51 között következik be.

Alábbi ábránkon a holdfogyatkozások geometriája látható. A jelenségre csak teleholdkor kerülhet sor, de mivel a Hold pályasíkja nem esik pont egybe Földünk Nap körüli keringési síkjával, nincs holdfogyatkozás minden teleholdkor. Általában kísérőnk az árnyékkúp "alatt" vagy "felett" halad el. Február 21-én szerencsénk lesz, ekkor a Hold a földárnyékot "telibe találja".

A fogyatkozás "menetrendje"    félárnyékos fogyatkozás kezdete  01:34 részleges fogyatkozás kezdete  02:43  teljes fogyatkozás kezdete  04:01  teljes fogyatkozás közepe  04:25 teljes fogyatkozás vége  04:51 részleges fogyatkozás vége  06:09 félárnyékos fogyatkozás vége  06:17

Bolygónk árnyékkúpjában két nagy tartományt különítünk el. A külső, szürkés része az ún. félárnyék, innen nézve a Föld csak a Nap egy részét takarja ki — a Hold itt alig sötétedik el. Az árnyék belső, az ábrán fekete tartománya pedig a teljes árnyék — ha a Holdról figyelnénk a jelenséget, a Föld itt teljesen kitakarná a napkorongot.

A vörös fény, amely kevésbé szóródik a földi atmoszférában (és napnyugtakor vörösre festi az égboltot), a Föld árnyékkúpjába is behatol. Egy képzeletbeli holdi megfigyelő a holdfogyatkozás alkalmával a Föld korongja körül egy vörös fénygyűrűt lát (azon helyeket, ahol a Nap éppen kel, vagy nyugszik).  A vörös fény homályosan világítja meg az elfogyatkozott teleholdat. E gyenge vöröses fény intenzitása a Föld atmoszferikus körülményeitől függ. 

Általában a teleholdra eső fény tízezred és ötmilliomod része között változik (a telehold fényessége 10-16 magnitúdót esik a fogyatkozás során). Emiatt a közeli csillagok is jól látszanak: az enyhén kékes Regulus, feltűnő lesz továbbá a +0,2 magnitúdós Szaturnusz, kísérőnktől balra.

A Hold a földárnyék déli részén halad keresztül, ezért felszíne a teljesség alatt sem lesz egyenletes színű és fényességű. Alsó (déli) része világosabb lesz, mint a földárnyék centrumához közelebb eső felső (északi) rész. A holdkorong nem csak fényességben, de színben is mutat majd eltéréseket.

A jelenség során figyeljük meg a teljes árnyék görbületét is! Már ebből a szabadszemes megfigyelésből is megbecsülhetjük, hogy bolygónk kb. négyszer nagyobb, mint a Hold átmérője. A teljesség alatt figyeljük meg az égbolt állapotát: mivel a Holdat, mint égi lámpást ekkor "takarékra kapcsolódik", sokkal több csillag látszik majd.